A Habsburg Monarchia utódállamai levéltáraiban egyetemi dolgozataikhoz szükséges kutatásokat végezve sok fiatal levéltári kutató ül némán egymás mellett, akiknek azonban ritkán áll rendelkezésükre a lehetőség, hogy eredményeiket egymással megosszák vagy hogy egyáltalában személyes ismeretséget kössenek. Gyakran hiányoznak a tudományos kapcsolatépítéshez szükséges alapvető feltételek. Bár a levéltári kutatások még mindig utazással vannak egybe kötve, a levéltárban elért kutatási eredmények ennek ellenére gyakran nem kerülnek kicserélésre, ami komoly hátrányt jelent a nemzetközi kutatás számára. A Habsburg Monarchia utódállamai közötti hiányos tudásközvetítés előbb vázolt háttere és magyar diákok osztrák diákokkal való tudományos információcsere utáni vágya motiválta 2010-ben az Osztrák Állami Levéltárban dolgozó akkori magyar levéltári delegátust, Fazekas Istvánt (ma a budapesti Eötvös-Loránd Tudományegyetem oktatóját), hogy Martin Scheutz és Thomas Winkelbauer professzorokhoz forduljon (Bécsi Egyetem, Institut für Österreichische Geschichtsforschung) annak érdekében, hogy a történelmet tanuló, kora újkorral foglalkozó diákok között intenzívebb kapcsolat alakuljon ki. Egy olyan fórumot kellett teremteni, ahol a mestermunkájukon vagy doktori értekezésükön az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak valamelyik egyetemén dolgozó diákok baráti légkörben tudnak találkozni egymással. A kutatási eredményeknek egy alacsony küszöbértékű, de minőségileg magasszintű információcseréjének kellett a tervezett workshopokon megtörténnie. Ezen kívül egy közös mester- és doktori szeminárium a rendszeresen sorra kerülő tudományos konferenciákon túl fontos didaktikus eszköznek kínálkozott arra, hogy a fiatal tudóspalánták első nemzetközi konferenciatapasztalatukat is megszerezzék. Az ifjú tudósok ezen a nemzetközi fórumon megtanulhatják azt, hogy miként mutassák be kutatási eredményeiket és tapasztalatokat szerezhetnek abban is, hogy saját tudományos álláspontjukat miként lehet megvédeni. A tudományos információcsere mellett éppolyan fontos volt, hogy a leendő tudósok formaságoktól mentesen is kapcsolatba lépjenek egymással, és hogy a különböző országokban szerzett tanulmányi és kutatási tapasztalataikat ilyen módon is ki tudják cserélni.

Az oktatók szintjén is fontosnak bizonyult az egymás közötti kapcsolat, mivel így lehetőség nyílt arra, hogy a diákokhoz hasonlóan formaságok nélkül vitassák meg legújabb kutatási eredményeiket. Gyorsan nyilvánvaló lett, hogy nemcsak magyarországi (ELTE Budapest, Katolikus Egyetem Piliscsaba/Budapest, Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem) és ausztriai egyetemeket (Karl-Franzens-Universität Graz, Alpen-Adrien-Universität Klagenfurt, Paris Lodron Universität Salzburg, Universität Wien) kell az együttműködésbe bevonni, hanem bulgáriái (Szófia), szlovéniai (Ljubljana), szlovákiai (Pozsony, Eperjes), cseh (Brno, České Budějovice, Olmüc, Pardubice, Prága) és ukrán egyetemeket is (Kijev), hogy a kutatás és tudományos vita számára egy nemzetközileg megfelelően széles rezonanciatér jőjjön létre. Így támadt egy kora újkorral foglalkozó történészekből álló nemzetközi háló Maria Baranova (Szófiai Egyetem), Forgó András (Pécsi Janus Pannonius Egyetem), Gabriele Haug-Moritz (Karl-Franzens-Universität Graz), Sašo Jerše (Univerza v Ljubljani), Tomáš Knoz (Masarykova Univerzita, Brno), Papp Sándor (Szegedi Tudományegyetem) és Arno Strohmeyer (Paris Lodron Universität Salzburg) közreműködésével. 2011-től évente kerülnek workshopok megrendezésre a különböző résztvevő egyetemek működési helyein Ausztriában, Magyarországon és Szlovéniában. A workshopokra eddig Grácban, Ljubljanában, Pécsen, Piliscsabán, Salzburgban, Szegeden, Bécsben és a zwettli apátságban került sor (2021-es állapot). További ülések vannak tervbe véve Bulgáriában, Szlovákiában és Ukrajnában. Kezdetben a szervezésben a bécsi Collegium Hungaricum (az akkori tudományos igazgató Dr. Szabó Csaba vezetése alatt) és az Institut für Österreichische Geschichtsforschung játszott vezető szerepet, de gyorsan a különböző egyetemek együttműködése révén egy szélesebb bázis jött létre és a résztvevő, kora újkorral foglalkozó kutatók köre kiszélesült: bulgáriai, osztrák, cseh, szlovák, szlovén, magyar és ukrán kutatók is részt vettek a konferenciákon.

A workshopokra vonatkozólag az alábbi szabályok kerültek kidolgozásra:

A diákok aktuális kutatási eredményeiket mestermunkájukra vagy doktori disszertációjukra támaszkodva mutatták be. Többnyire a referálók hazai egyetemeiken ECTS-pontokat kérhettek a workshopon való részvételért.

Az előadók anyanyelvükön nem adhatták elő, hanem egy választott idegen nyelven (németül vagy angolul) kellett előadniuk. Ez a gyakorlat erősíteni hivatott az idegen nyelven való tudományos előadás képességét. Így például az osztrák résztvevők többnyire angolul beszéltek, a nem-osztrákok németül vagy angolul.

Az előadó témavezetőjének lehetőleg jelen kellett lennie, hogy ezáltal a kutatási eredmények széleskörű megvitatására váljon lehetségessé. Ennek a gyakorlatnak a célja az egyetemek közötti erősebb kapcsolódás elősegítése volt.

A konferencia mindig más helyen kellett, hogy megrendezésre kerüljön, hogy a diákok számára ezáltal is a kínálkozó tanulási lehetőségek nyilvánvalóvá váljanak. Tapasztalatunk szerint nem egyszer a diákok részéről a konferenciának otthont adó várossal a konferencia alkalmával történt meg az első kontaktus. A workshopok így az európai tapasztalati tudás közvetítő színpadaként is értelmezhetők.

Tapasztalatunk szerint a nemzetközi workshopon való részvétel pályaépítés és személyiségfejlesztés szempontjából is hasznos és lehetőségeket biztosított a résztvevőknek más kutatókkal való kapcsolatépítésre. Egy alulról felfelé épülő (bottom-up) folyamat során a személyes tudományos kapcsolatokra alapozva a Habsburg Monarchia utódállamai egyetemeinek egy jól felépített hálózata jött létre, amely a kora újkori történeti kutatás támogatásán fáradozik. 2011 és 2021 között megrendezett eddigi tíz workshopon összesen 153 előadást hangzott el, a programban pedig eddig hét országbeli 17 egyetem vett részt. Ha az előadók nemzeti összetétele kerül szemrevételezésre, az osztrák egyetemen tanuló diákok 71 referátumot, a magyar egyetemisták 50, a csehek tíz, a szlovének nyolc, a szlovák egyetemről érkezők három referátumot tartottak. Ehhez adódott még hat előadó Bulgáriából, négy Ukrajnából és egy Lengyelországból.

Budapest és Bécs, 2021. július 5.

Prof. Fazekas István (Budapest), Prof. Martin Scheutz (Bécs), Prof. Thomas Winkelbauer (Bécs)